Sus maghiare!
de Sándor Petőfi
Publicată în revista Ungaria nr. 6 / martie 1897, pag. 206.
Traducere de Adalbert Pituc
Titlul original: Nemzeti_dal


(Răsunetul popular al maghiarilor din anul 1848.)



Sus maghiare, țara-ți strigă!
Azi ori nicicând la dovezi!
Liberi să fim ori sclavi iarăși ?
Asta s-o considerezi!
Pe-al ungurilor Zeu mare
Ne jurăm, -
Jurăm, că mai mult noi jug sclav
Nu purtăm !


Robi am fost noi pân-acuma,
Moșii-n morminți ne plângeau,
Car' de veci în asta țară
Liberi trăiau și mureau !
Pe-al ungurilor Zeu mare
Ne jurăm,
Jurăm, că mai mult noi jug sclav
Nu purtăm !


Tras-împins, venetic, scârnav
E cel ce azi nu știe muri!
Care pentru țară sânge
Nu cutează a jertfi!
Pe-al ungurilor Zeu mare
Ne jurăm,
Jurăm, că mai mult noi jug sclav
Nu purtăm !


Decât lanțul e mai mândră
Spada, ce-i un ornament!
Stăm dar ferecați în lanțuri?
Trage-ți spada la moment!
Pe-al ungurilor Zeu mare
Ne jurăm,
Jurăm, că mai mult noi jug sclav
Nu purtăm !


Fi-va gintea noastră scumpă
Glorioasă ca-n trecut!
Haide-ți să-i spălăm rușinea
Ce vrăjmașii i-au făcut!
Pe-al ungurilor Zeu mare
Ne jurăm,
Jurăm, că mai mult noi jug sclav
Nu purtăm !


Și-or veni l-a noastre groape
Strănepoții a să boci,
Și între adorări curate
Cu dor sfânt ne-or aminti!
Pe-al ungurilor Zeu mare
Ne jurăm,
Jurăm, că mai mult noi jug sclav
Nu purtăm !



Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!



(Pesta, 13 martie 1848)